Enterpress_2015_mjus.pdf

(6248 KB) Pobierz
2015. május
Jubileumi szám - e-Magazin
30 éves az
Ismeretlen fejezetek
az EP történelméből
Interjú Werner Lindnerrel
ENTERPRISE 128
SD Cartridge port adapter
(by Jörn Mika)
SymbOS
2. oldal
2015. május
Ismeretlen fejezetek
az EP történelméből
Interjú
Werner Lindner
úrral, az Enterprise GmbH technikai igazgatójával
Mit tud az egyes országokban eladott mennyiségekről?
Németországban
kb. 2500 EP128-at és kevés EP64-
et adott el az ENTERPRISE Computers GmbH, és na-
gyon kevés Mephisto PHC-t a Hegener & Glaser.
Dánia, Hollandia, Norvégia, Franciaország, Spanyolor-
szág
és a többi nyugat európai ország: az angol cég közvetlen
viszonteladói kapcsolatban állt helyi kis importőr cégekkel.
Ezek országonként pár száz gépet adhattak el. Az angol cég
csődjével megszakadt a kapcsolat, ill. a forgalmazás.
Mi Németországból csak dán és holland felhasználókkal vol-
tunk kapcsolatban. Egyszer jött valaki Hollandiából és egy-
szerre 12 gépet vett. Láttam az itteni hardverfejlesztéseket,
pl. 512K memória bővítőt, vagy a kisméretű holland EXDOS
kártyát, és a dánok modem kártyáját is.
Egyiptomban
a kairói Computer Technical Co. volt a forgal-
mazó, ennek alapítója és igazgatója Mr. Nabil Lashine. Ő már
korábban vásárolt 500 EP64-et az angol cégtől, és cégeknek
adta el elektromos írógépként. Játékok vagy más kiegészítők
nem érdekelték, mivel nem tudta volna eladni őket. Ezek-
ben az időkben még nem volt piaca Egyiptomban otthonra,
személyes felhasználásra a számítógépeknek. Saját szoftvert
készített, és ő intézte a billentyűzetek arab feliratozását.
Később további EP64-eket vett tőlünk, átlagosan éven-
te egyszer, és egyszerre nem többet, mint 150 gép (25 db 6
gépes csomag). Továbbá 500 üres cartridge-t is vett. Ha-
vonta fizetett csekkel, így elég sokáig tartott a fizetés, de
mindig nagyon megbízható volt. Utoljára 1993-ban ren-
delt, majd még 1994-ben hallottunk felőle: ekkor tönk-
rement a cége, és a bank lefoglalta a maradék EP gépeit.
Azt gondolom, hogy a közismert 4000 darabos adat túl sok,
én összesen tudok kb. 1500 gépről, beleértve a korábban Ang-
liából vásároltakat. De lehetséges, hogy vásárolt közvetlenül
Latchu-tól is (az angol Enterprise Ltd. felszámolója).
Magyarország
és
Szovjetunió:
ezek külön történetek, nem
tudom a pontos részleteket, de van egy jó barátom, aki kö-
tötte ezeket a szerződéseket, megpróbálok majd tőle többet
megtudni.
Anglia:
nem tudom, hogy pontosan mennyit adtak el, de
úgy gondolom, hogy nem többet, mint 25000. A GRI Ltd. (az
gyártó cég) képviselője azt mondta nekem, hogy kb. 45000
gépet gyártottak beleértve az összes 64/128, angol/német
variációkat. Nem tudom, hogy a korábbi gyártó (1984 októ-
berétől 1985 júniusáig) mennyit gyártott, de azt igen, hogy
igen alacsony volt a kihozatal, különösen 84-ben, és renge-
teg selejt is készült. Mindez kényszerítette az Enterprise céget
arra, hogy végül másik gyártóra álljanak át. A GRI képviselője
arról is mesélt, hogy sok probléma volt: kommunikációval,
anyagok és alkatrészek ellátásával, teszt felszereléssel. Drága
volt a gyártás a gép dizájnja miatt, valamit sokk kézi munkát
igényelt pl. a memória bővítés. De ez egy külön történet,
amiről majd később mesélek.
Kopácsy Vilmostól hallottunk az Enterprise winchester
vezérlőről, amit már kezdtük kamunak hinni, amikor
felbukkantak erről készült fotók.
1989-ben készült, és két kis NYÁK-ot használt. Az egyik
az én Minibus-Expansion-system nevű bővítő rendsze-
remhez, ami az
ENTER-NEWS 88/1-es
számában van
ismertetve. A másik kisebb pedig a merevlemez vezérlő-
höz. Később a rendszer ki lett bővítve és új nevet kapott:
Motherboard-Extension-Bus. Volt egy meghajtó kártya,
ami az EXDOS kártya házában fért el, és 50 eres szalag-
kábellel csatlakozott egy 19” méretű dobozhoz, ami-
ben a tápegység volt, a merevlemezzel és a vezérlővel.
Egyik rendszer sem lett kereskedelmi siker, mivel a lehetsé-
ges felhasználók száma nagyon kevés volt. Így összesen csak
3-4 kézzel készült bemutató példány volt.
2015. május
3. oldal
A tápellátás magyarázata egyszerű: a létező System Bus
Bridge-ekben ott volt az 5V-os stabilizátor, olcsóbb volt ezt
használni.
Az EXDOS kártyákhoz nem érkeztek kézikönyvek. A német
EP cég nyomás alatt volt ezért a csak egy rohammunkában
készült fordítás volt, amit csak egyszerűen lefénymásoltak.
Némelyik fénymásolat szörnyű minőségű volt. Kezdetben az
IS-DOS könyv is hasonló volt. Az A4 méretű német könyvek
késöbb készültek, amikor a német Enterprise cég csapata le
lett cserélve. Úgy emlékszem, hogy Michael Leopoldseder
(aki később a Hard Disk szoftvert készítette) és én (Werner
Lindner) fordítottuk le a könyveket újra. A fordítás Enterpri-
se-on készült, Wordstar 3.0-val.
A Németországban eladott EXDOS kártyák szintén Angliából
érkeztek kit formájában. Ezekhez nem volt csomagolás, és az
EPROM is hiányzott. A floppy egység gyártója rakott beléjük
EPROM-ot, szerelte össze a házat, és csomagolta be. Ez a ma-
gyarázat arra, hogy miért nincs eredeti csomagolású EXDOS
Németországban. Nagyon könnyű felismerni a német össze-
szerelésű EXDOS-okat, mivel hiányzik róluk a színes EXDOS
matrica, utolsó darabokról még a sorozatszám is.
Ezek alapján ez az Ebay-es darab nem hiányos, hanem az utol-
só német gyártásúak egyike.
És előjött nekem egy emlékem: anno úgy 1990 környékén
Apuci a város összes Centrum áruházát, meg még pár vidékit
is bejárt EXDOS-t keresve. Egyedül Újpesten volt egy darab,
amiből hiányzott egy IC. Persze ezt így nem mertük megvenni.
Ezek alapján lehet, hogy az egy német gyártású darab volt,
amibe elfelejtették berakni az EPROM-ot. - Zozosoft
Én úgy gondoltam, hogy a német gépek, és a német bővítés
(BRD) mind Németországban készültek. Rákérdeztem, és
a válasz nagyon meglepett!
A 08-59-es EPROM és annak a tartalma nem az német
cégtől származik. A német Enterprise 128K az egyet-
len hivatalos külföldi változat, amit Angliában terve-
zetek, gyártottak, és onnan került szállításra. (Eltekint-
ve a külföldre szállított csak angol gépektől.) Ezért a
08-59 EPROM tartalma is az IS által készülhetett közvetlenül.
Úgy gondolom a történet akkor kezdődött, amikor a Hege-
ner & Glaser megpróbálta Mephisto PHC néven árulni az En-
terprise 64-et. Rájöttek, hogy egy angol gépet nehezen lehet
eladni, különösen iskolai hálózatokhoz. Ezért valószínűleg a
BRD bővítés kezdete valahol 1984 decembere és 1985 eleje
körül lehetett. 1985 közepén alakult meg a német Enterprise
cég, ekkorra a német EP128-ak már készen voltak.
Mit jelentenek az alaplapon lévő rövidítések: AEL, FLHK,
E&E?
Az E&E az ez:
http://www.eleceltek.com/en/aboutus.php
A legtöbb alaplapot az OPC gyártotta:
http://www.hkex-
porter.net/electronic/circuit/opc-manufacturing.html
A képen látható dolog nem ez, hanem prototípusa a merev-
lemez vezérlő és memóriabővítő nyáknak, ami tanári gépek-
hez készült, 70 dagesztáni iskolában használt hálózathoz. Egy
NYÁK lapot akartunk, amin van 256K SRAM bővítés, és a me-
revlemez vezérlő kártya (Seagate ST11-R) számára a foglalat.
A tervezés, tesztelés és a 70 darab gyártása is Magyarországon
történt, Kopácsy Vilmos szervezésével.
Na, erről se tudtunk semmit! Pár
darabot ide is gyárthattak
volna… –
Zozosoft
A floppy egységek gyártásához kész EXDOS-okat szerel-
tek szét, vagy maradék EXDOS nyákokat használtak? Az
alap egy meghajtós egységből készült 5.25-ös verzió is?
Illetve megjegyeztem, hogy milyen marhaság, hogy a gép-
ről van táplálva az EXDOS, amikor ott a táp a dobozban!
A német floppy egység az Németországban készült. Angliából
érkeztek a következő alkatrészek: teljes Symtem Bus Bridge,
zacskóba csomagolva, csupasz EXDOS kártyák EPROM nél-
kül (ház nélkül, csak a panel, zacskóba csomagolva). A német
gyártó szerelte be ezeket a házba a tápegységgel és a floppy
meghajtóval együtt. Kapott egy mester példányt az EXDOS
1.3-ból és ez alapján programozta az EPROM-okat.
5.25-ös egység nem készült, csak az említett prototípus má-
sodlagos meghajtó. Az összes többi a jól ismert fekete BASF
3.5-ös meghajtóval készült.
4. oldal
2015. május
Az alaplapok (valamint az EXDOS és a cartridge-ok) többsé-
ge a távol keleten készült, amihez az AMI közvetlenül Hong-
Kong-ba szállította a legyártott chipeket. Ez az oka, hogy
Angliában nem maradt jelentős mennyiségű nem felhasznált
Nick és Dave chip.
Az AEL és FLHK nem ismerős most nekem, de megpróbálok
utána nézni.
Két apróság:
A német EP cégnél PC alapú fordító programot használtunk a
fejlesztéshez. Szövegszerkesztőben írtuk a kódot, voltak BAT
fájlok a fordításhoz, és EPROM szimulátort használtunk a bő-
vítő ROM-ok Enterpriseon kipróbálásához. A szimulátor az
EPROM foglalathoz csatlakozott a cartridgeben vagy a bővítő
kártyán. Nagyon egyszerű volt: megírod a kódot, lefordítod,
átküldöd párhuzamos porton a szimulátorba, nyomsz egy re-
setet az EP-n, és meglátjuk mi történik.
Itt látható egy ilyen szerkezet.
Ez egy picit újabb típus 1993-
ból, a régi is hasonló volt, csak picit nagyobb doboz, és csak
128K memóriája volt.
Holland EXDOS kártya
Ez látható
Enterface 87/04-05 címlapján.
A mechanikai
felépítése a bővítő rendszernek látható a Enterface 89/05-06
címlapján. Itt a felül látható kártya prototípus nyákon készült,
de az EXDOS az profi nyákon. Én nem láttam más kártyát eh-
hez a rendszerhez.
Érdekes részlet az alumínium cső a bővítőben. Egyszerre tá-
masztja a szerkezetet, és egyben hűtőborda is az 5 V-os sta-
bilizátorhoz.
3 mm-es változatát használja a DIN 41612 tűs csatlakozónak.
Ebből egy közvetlenül a gép bővítő csatlakozójára lett for-
rasztva, erős és stabil csatlakozást adva.
Az én MINIBUS/Motherboard Expansion Bus rendszerem
ugyanezt a csatlakozót használja csak 5 mm-es kivitelben.
Németországban árult EXDOS/Floppy
Prototípus cartridge ragasztott IS-BASIC 2.1 chippel.
Az angol cég kereste a költségcsökkentési lehetőségeket, és a
GI ezeket a mérnöki mintákat készítette.
Valószínűleg jól ismeritek azt az
EXDOS/Floppy egységet
amit Németországban árultak. Ehhez készült egy kiegészítő
meghajtó egység, ami az eredeti egység tetejére tehető.
Ez az
egyetlen egy készült belőle.
Így sem Németországban sem
máshol nem került forgalomba.
Még szerencse, hogy nem árultak ilyet, se bővíteni nem lehe-
tett volna, meg el is lehetett volna dobni, ha javított BASIC-et
akar az ember... - Zozosoft
2015. május
5. oldal
készült bővítés. De legalább nem erőteljesebb mint az a gép
amihez csatlakozik :-)
A busz csatlakozója pont olyan mint a holland EXDOS-é.
A kis lukas EXDOS láttán eszembe jutott a floppy egy-
ségben már korábban megfigyelt furcsaság, ami így már
érthetővé lett: a meghajtó háza a kis lukhoz lett tervezve,
ezért kell a nagy alátétes csavar a rögzítéshez.
Werner megerősítette:
Igen, igazad lehet. Valószínűleg a németek a korai verziót kap-
ták meg a vezérlőből, amikor elkezdték a floppy egységet fej-
leszteni, amikor még sem doboza nem volt a vezérlőnek sem
a Bridge-nek. Valószínűleg ezért is látszik a csupasz Bridge a
német prospektus képén.
Mivel már az eredeti egység is nagyon drága volt a fém házzal
és a nagy kapcsoló üzemű táppal. Ezeket az első német Enter-
prise csapat rendelte 1986-ban, kb 600 darab készült belőle.
A kezdő ára 698 DEM volt. Ezen az áron senkit nem érdekelt
még egy második meghajtó.
A prototípus az elmúlt 25 évet a pincémben töltötte, de még
mindig működik mindkét meghajtó. A másodlagos meghaj-
tó hátulján van egy csatlakozó további meghajtók számára.
Volt egy Cumana dupla 3.5” egységünk is, a müncheni iro-
dánkban látható volt az Enterprise 4 csatlakoztatott floppy
meghajtóval.
Végre kiderült, miért a könnyen levehető tető, és a második
tápcsatlakozó az EP floppy egységen! Kiegészítés: 0769 a jelen-
leg ismert legnagyobb sorozatszám az EP floppyból, én arra
tippelek, hogy 1000 készülhetett. - Zozosoft
Korábban már hallottunk a Dániában készült modem
kártyáról, aminek segítségével EP alapú BBS üzemelt az
EP felhasználóknak. Azonban a kártya készítőjének nem
volt már megmaradt példánya. De most Wernertől elő-
került egy!
A kártyán egy 2.4MHz-en futó Z80 van, 2K SRAM-mal, és
egy Z80DART. Úgy gondolom ez a legbonyolultabb EP-hez
A fém részek
szerszámai már
készen
voltak,
amikor az angol
cég a végleges
EXDOS-t elké-
szítette a házzal
együtt. Ezért kel-
lett a nagy alátét,
hogy az új verziót
rögzíteni lehes-
sen a floppy egység házába. Sajnos kicsit megváltozott az él-
csatlakozó körvonala is, ezért az első német floppy egységnek
gondja volt a busz csatlakozással. Az kártya élcsatlakozó lábai
nem találtak bele pontosan a Bridge érintkezőibe. Emiatt na-
gyon sok floppy egység érkezett vissza, mint nem működő.
Az elsőnek legyártott adagot át kellett dolgoznunk. Felemel-
tük a alátétet, és az EXDOS kártyát kicsit előre toltuk. Látszik
a fotódon is, hogy nem pont a lyuknak a közepén van a rögzí-
tés. A Bridge-ből levágtunk kb 1 mm-t, ami által az is elmoz-
dult. Ezután már minden működött.
Volt egy másik mechanikai probléma is: a már létező Bus
Bridge-t kellett használnunk. Ez azonban különálló házba lett
tervezve, így volt a nyákja pont a gép nyákjával egy szintben.
Amikor házastul be lett szerelve a floppy egységbe, akkor kb.
2 mm-rel feljebb került, így a gép jobb oldala kb 2 mm maga-
san a levegőben lógott, amikor az egység csatlakoztatva lett.
Végül 2 mm-t levágtunk a Bridge házából, így megfelelő ma-
gasságba került. Az átalakítás után a Bridge hűtőbordája már
közvetlenül a meghajtó doboz alján fekszik.
Ezután a floppy egységek már gond nélkül működtek. Körül-
belül 250 készleten lévő meghajtót dolgoztunk át. Ez nagy
munka volt, és sok problémát és költséget okozott. De kiváló
példája azoknak a változatos problémáknak amiket az angol
cég okozott saját magának a hanyag tervezés által, az idő és az
elfogyó pénzügyi források nyomása alatt.
Az interjút Zozosoft készítette
Zgłoś jeśli naruszono regulamin